8. OSZTÁLY FELADATA: MI A GICCS?

 Sziasztok! A következő feladat nem gyakorlati, hanem elméleti természetű lesz.

Arra próbálunk választ találni, hogy vajon létezik-e olyan szempontrendszer, mely alapján nagy bizonyossággal giccsnek, értéktelen tucatterméknek minősíthetünk különféle alkotásokat. "Ízlések és pofonok", "ízlésről nem lehet vitatkozni". Számtalanszor hallani ezeket - a problémát valójában megkerülő - közhelyeket. De valóban minden esetben így van-e?
A bejegyzés alján található feladatokat akkor tudod megoldani, HA FIGYELMESEN VÉGIGOLVASOD a giccsnek, mint jelenségnek az alábbiakban leírt rövid jellemzését. Jó szórakozást kívánok! 😀

A giccsnek ma már óriási irodalma van, az esztétika (a szépség természetével foglalkozó tudomány) része, hiszen a giccs és a művészet elhatárolása nagyon fontos kérdés. A giccs ott a leginkább észrevétlen, ahol a különböző alkotásokban valódi értéknek, művészetnek akarja eladni magát. Fellelhető a képzőművészet, a fotó, az irodalom, a film, a színház, az építészet stb. területein egyaránt. 

A giccs szó eredete jelenleg vitatott. Egy változat szerint eredete a német kitschen szóra vezethető vissza, azaz az utca sarát összekaparni, a talált anyagokból újat összeállítani.

Hogy mi a giccs, azt nehéz pontosan megfogalmazni, inkább körülírni érdemes:

• A giccs nem művészet, de annak hazudja magát, éppen ettől veszélyes. 

Laokoon szobra mint porcelán giccs

Az eredeti Laokoon

• A kulturálatlanság, a kispolgári ízléstelenség, tömegkultúra terméke: a fogyasztók igényeinek tömeges kielégítését célozza. Valójában maga a teljes lelki, szellemi igénytelenség.

• Közönségére a szellemi lustaság jellemző.

• Könnyen fogyasztható, nem kíván gondolati erőfeszítést.

• Legfontosabb szempontja az eladhatóság.

• Ezért mindenáron tetszeni akar, behízelgően kelleti magát.

• Benső ürességét, semmitmondását feltűnő szépelgéssel kívánja elrejteni. A giccs mindig hazudik. Ezért nem csak esztétikai probléma, hanem erkölcsi is. Tehát nem csak a valódi, belülről fakadó szépség hiányzik belőle, hanem az igazság is.

• Elsősorban az érzelmekre akar hatni, de valódi érzelmek helyett érzelmesség, érzelgősség fakad csak belőle - szentimentalizmus.

• A közönség megnyerése érdekében mindent eltúloz.

• Egyszerű érzelmi, gondolati sablonokat használ. Leegyszerűsítő kérdésekre olcsó, igénytelen válaszokat kínál.

• Hamis idillel altatja el az emberi szellemet. Kerüli a konfliktust, a komoly témákat. A valóságtól való menekülést kínálja.

• A giccs közhelyes.

• Távol áll tőle az eredetiség, a különlegesség, bár eredetinek, különlegesnek szeretne látszani.

• Előre gyártott hatások erőszakolt közvetítésével megfosztja a befogadót az aktív felfedezés élményétől.

Nézzünk meg néhány művészeti ágat!

Film:

Ha a dolgok, a világ leegyszerűsítéséről beszélünk, annak egyik legjobb példája a szappanopera. A szappanoperában nagyon egyszerű figurákat találtok, általában valamilyen séma szerint. Mindenki túl jó vagy túl rossz, tetteiket nagyon egyszerű rugók mozgatják, és egy egyszerű, alig árnyalt világban élnek. Minden fekete vagy fehér, egy dolog körül forog a cselekmény, a világ összetettsége pedig nem kap benne teret.

Zene:

Giccs lehet a klasszikus zenei témák popzenei feldolgozása, vagy eredeti népzene technósított vagy popos előadásban, ahol főleg a külsőségekre (koreográfia, öltözet, hangszer, eredetiséget mímelő pózok, feleslegesen kitartott és funkciótlanul vibrátózott hangok) koncentrálnak, vagy egyszerű alapérzések nagy érzelmi töltéssel, pátosszal történő érzelgős előadása könnyen dúdolható sematikus dallamokkal. Ide tartoznak még a mulatós „lagzi” zenék végtelenül lebutított dallamvilággal, poénkodós, pajzán, vagy érzelgős szövegekkel, és a népies műdalok nagy része. A modern zenei giccsre veszélyesen precíz, nagy mesterségbeli tudással megkreált tökéletes produkciók a jellemzőek

Irodalom:

A ponyvairodalom általában az irodalmi giccs egyik jó példája. Az olvasóközönség igényét elégíti ki könnyen, jól olvasható, fordulatos, érzelmes regényekkel. Az elnevezés onnan ered, hogy eredetileg vásárokban árulták ponyván ezeket a könyveket. Olcsó kiadványok voltak, széles rétegek is megvehették, de ekkor még nem feltétlenül jelentettek rossz irodalmat, több elismert irodalmi művünk (pl. Lúdas Matyi) is a „ponyván kezdte”. A 19. századtól azonban az olcsóság mellett egyre inkább az értéktelenséget is kifejezte. Ma pedig már nem is olcsó, csak értéktelen.

Építészet:

Képzőművészet:

A festészetben a témaválasztás sokszínűnek tűnik, azonban valójában meglehetősen kötött. Néhány példa: gombolyaggal játszó cicák, kergetőző puttók, falusi idillek, unalmas és erotikus hangulatú aktok, semmitmondó vagy önmaguknak tetszelgő portrék, humorosnak szánt sablonos falusi zsánerképek.

A giccs sokszor megjelenik a képzőművészetben is, mintegy idézőjelbe téve, ahol az alkotó a giccs giccsvoltát hangsúlyozza, felhívja rá a figyelmet. Ilyen a világhírű képzőművész, az amerikai Jeff Koons virágokból épített, hatalmas kutyaszobra is Bilbaóban, 

vagy éppen a Michael Jacksont és a majmát ábrázoló aranyozott porcelánszobra.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ilyen könyveket, filmeket nem lehet nézni, olvasni, csak tisztában kell lenni az értékükkel. Legyetek mindig figyelmesek és igényesek, ne engedjétek, hogy becsapjanak! A probléma sosem azzal van, amikor valami úgy mutatkozik, mint önmaga, hanem akkor, ha egy alkotás magát értékesebbnek, művészetnek akarja bemutatni. Ilyenkor keletkezik a giccs, ezért is hívják álművészetnek.

1.    feladat: Válassz ki az itt (tehát ebben blogbejegyzésben) látható giccses tárgyak közül egyet és írj hozzá néhány soros vicces ajánlást! Például úgy, mintha te lennél a kereskedő, és el akarnád adni a terméket - hangsúlyozd ki az "előnyös" jellemvonásait! 

2.    feladat: gyűjts egy általad giccsesnek gondolt tárgyat vagy, festményt az internetről írd le néhány mondatban, hogy szerinted miért giccses! A keresőbe nyugodtan írd be a "giccs" szót!